Sri Lanka – érdekes tunivalók

SRI LANKA – TÖRTÉNELEM ÉS KULTÚRA

Sri Lanka rövid történelme

Sri Lanka történelmét két, egymással összefüggő tényező határozta meg: közelsége nagy szomszédjához, Indiához és az a tény, hogy a kelet-nyugati tengeri kereskedelmi út mentén fekszik.
A sziget lakosságának döntő részét képező szingalézek és tamilok az indiai szubkontinens leszármazottai, s vallásuknak is India a bölcsője. A tengeren érkező népek a legkülönbözőbb neveken illették e szép szigetet: az ókorban a görögök rómaiak Lanka, Tamahpanna, ill. Taprobane-ként ismerték, az arab hajósok Szerendib-nek nevezték, a Zeylan elnevezés a portugál uralom éveiben terjedt el, s az angol hódítás idején a Ceylon változat volt ismert.
1972-ben az ország visszakapta az eredeti Lanka nevet a hozzá tartozó Sri előnévvel és Sri Lanka, azaz Fenséges sziget lett. A régészeti leletek tanúsága szerint Sri Lanka területe az ősidőktől fogva lakott volt. Az ott élő kőkorszaki emberek leszármazottai a veddák. Az észak-Indiából származó indoárja szingalézek i.e. VI. sz-ban szállták meg a szigetet, igázták le az őslakosságot, s hamarosan az egész területet uralták.
A buddhizmus az i.e. III. sz-ban terjedt el. Kezdetét vette Sri Lanka 1500 éven át tartó, klasszikus kora, amelynek során kialakult a centralizált királyi hatalom. Az első főváros, mely az ország vallási és kulturális központja is volt egyben. Anuradhapura lett. Az ún. anuradhapurai korszakot erőskezű uralkodók, békés, virágzó időszakok, ugyanakkor a fejlődésben való megtorpanás, trónviszályok és külső, indiai támadások egyaránt jellemezték, de összességében az ország történelmének leghosszabb és legdicsőségesebb szakasza volt ez. Az i. sz. XI. sz-ban Anuradhapura nem tudta többet kiheverni a sorozatos pusztításokat és a fényes város a feledés homályában süllyedt.
A soron következő király Polonnaruwát tette meg székhelyének. Gyors ütemben folyt az ország újjáépítése. A XII. sz. végén, egy nagy király halálával megkezdődött a bomlás és hanyatlás és véget ért Sri Lanka klasszikus kora.
A belháborúk gyengítette, Indiából kiinduló támadásoktól dúlt országot először a portugálok igázták le (1505-1658), akik eleinte csak kereskedelmet folytattak, majd gyarmatosítottak, rabszolgasorba hajtották a lakosságot, végül az ország hivatalosan Portugália részéve vált, de nem teljes területével.
Ezután a hollandok uralma következett, akik főként kereskedelmi szándékkal tartózkodtak a szigeten. (1658-1796).
Az angolok (1796-1948) megjelenésének kezdettől fogva az volt az egyik fő célja, hogy megszerezzék az ország feletti teljes ellenőrzést. Ennek akadálya volt az addig még független Kandy Királyság, mely szembeszegült a betolakodókkal. A gyarmatosítóknak végül sikerült döntő csapást mérni az uralkodóra és seregére.
Az elkövetkező évtizedekben gyökeres gazdasági és társadalmi változások mentek végbe az országban.
Ceylon csak 1948-ban válhatott független állammá. Sri Lanka a háromszor 150 évig tartó gyarmati uralom ellenére megőrizte saját arculatát és kultúráját.

A második helyszín a What Chalong templom, mely az 1.800-as évek elején épült és a sziget 29 temploma közül ez a legfontosabb szentély. A turisták bemehetnek, és ha szeretnének még áldást is kérhetnek a helyi szerzetes papoktól. A végén pedig levezetésképpen lehet ajándékokat böngészni és vásárolni a helyi bazárokban mielőtt visszatér a csoport a hotelbe.

Kultúra

Az ország gazdag építészeti, képzőművészeti és irodalmi örökséggel büszkélkedhet, ami a ceyloni buddhizmusból fejlődött ki. Különösen jelentős műemlékek találhatók a három ősi szingaléz királyi városban, Anuradhapurában, Polonnaruwában, Sigiriyában, dagobák, királyi paloták, gigantikus méretű Buddha-szobrok, sziklatemplomok, kőfaragások és falfestmények.
Sri Lanka két nyelvcsaládja közül a tamil mindig a dél-indiai áramlatokat követte, míg a szingaléz önálló irodalmat hozott létre. Vallástörténetileg jelentősek a páli nyelvű buddhista kánonok, és a hozzájuk tartozó V-VI. sz-i magyarázatok.
A XIV. sz-ban fejlődött ki a jellegzetes ceyloni irodalmi műfaj, a vallásos ihletésű sandesa-költészet. A tudományos irodalom történelmi krónikákat, csillagászati és vallásos műveket hozott létre. Nagyon gazdag a népköltészet is. A XX. században bontakozott ki a prózairodalom, melynek fő témája az ország harca az európaizálódás ellen.
Az előadó-művészek közül a sziget déli részéről származó, kultikus eredetű maszktáncok a legősibbek. Önálló irányzatot képvisel a kandy táncstílus. A táncokat dobok kísérik.